A demokratikus és a ráhagyó (laissez faire) nevelésről itt olvashatod a cikkeimet.
Kurt Lewin szociálpszichológus vizsgálta elsők között a vezetői stílusokat. Ő a tanárok vezetési stílusát kutatta. Ennek nyomán megkülönböztethetünk:
- Demokratikus vezetői stílust: A demokratikus vezető alkalmat ad a döntés meghozatala előtt a vitára, használja az érvelés és a meggyőzés technikáját. Ezzel teret enged a gyerekeknek, hogy maguk megtapasztalják a döntéseik következményét és tanuljanak belőle.
- Autokratikus vezetői stílust: Utasításokkal és tekintélyelvűen irányít az autokrata vezető. Célja, hogy engedelmességre tanítsa a gyerekeket. A módszer nagy hátránya, hogy így a gyerekeket a tekintélytől, büntetéstől való félelem motiválja.
- Laissez faire/ráhagyó nevelői stílus: A vezetés hiánya jellemzi. Kiszámíthatatlan és kaotikus rendszer a ráhagyó nevelés. Sokszor a gyerek veszi át a vezető szerepet.
Diana Baumrind vizsgálta a szülők nevelési stílusát. Az ő kategóriái Lewinéhez hasonlóan:
- Irányító (autoriatív, megkívánó) nevelési stílus
- Tekintélyelvű (autoriter, megkövetelő) nevelési stílus
- Engedékeny (perisszív) nevelési stílus.
Mit jelent valójában a tekintélyelvű, autoriter nevelés?
A tekintélyelvűen nevelő szülő egyedül hoz döntéseket, abba jellemzően nem vonja be a gyermekét. Nevelési módszereinek alapja pedig az utasítás, a parancsolás és a büntetés.
A rendszerváltást megelőző időkben, amikor az ország mindenkori államformája diktatúrán alapult, tulajdonképpen társadalmi elvárás volt engedelmeskedő gyereket (Hű elvtársat, alattvalót, szolgát) nevelni. Ezért olyan mélyen beágyazott ez a nevelési stílus még mindig a kultúránkba.
A tekintélyelvűen nevelő szülő számára nagyon fontos az általa meghozott szabályoknak való engedelmeskedés. A gyermek ilyenkor megéli azt, hogy neki nincs beleszólása a döntéshozatalba. Nem kap magyarázatot a szabály értelméről és céljáról. A gyerek egyedüli joga és kötelezettsége a szabályok betartása. A túlzott megfelelési vágy pedig komoly önbizalomhiányhoz vezet. Ezek a gyerekek úgy érzik, csak akkor kapnak igazán szülői szeretetet, ha megfelelnek az elvárásoknak. Az elvárások ugyanakkor kimeríthetetlenek. Tökéletesen soha nem lehet nekik megfelelni.
Az autoriter módon nevelő szülők érzelmileg is nehezebben tudnak kapcsolódni a gyermekeikhez. Nehéz számukra az érzelmi ráhangolódás és a közös játékuk is hamar elveszíti spontán, szabad jellegét a szülő irányítása miatt. Sokszor a szülő nem tartja tiszteletben a gyerek érzelmeit, szükségleteit és gondolatait.
Ranschburg Jenő szerint a hideg-korlátozó nevelői környezetben élő gyermekekben nagyon komoly belső feszültség, agresszió alakul ki abból az ellentmondásból fakadóan, hogy a szülő túlkorlátoz és érzelmileg elutasító, elérhetetlenné válik. De ezt az agressziót valójában nem élheti ki. A felgyülemlett negatív érzelmeket elfojtják és ez az elfojtás később számos pszichés probléma alapjává válik.
Milyen felnőtt válik az autoriter módon nevelt gyermekből?
A tekintélyelvűen nevelt gyerekek felnőttként sokszor szorongóak. Ez leginkább a másoknak való vélt vagy valós elvárások iránti megfelelésből fakad. Alacsony önértékelésük miatt azt gondolják, soha nem lehetnek eléggé jók.
A munkában sokszor inkább maradnak az egyszerűbb alkalmazotti szerepben. De az engedelmeskedés ekkor már nem mindig kifizetődő. Ezért kérdeztem a bevezetőben is, hogy neked mi a célod a neveléssel? Mit gondolsz az engedelmességre nevelt munkavállalóról? Vajon ő hogyan tudja magát érvényesíteni a felnőttek világában? Mit tanult meg gyermekkorában, miként fejezheti ki nemtetszését a főnökével szemben? Ha ezekre a kérdésekre megvan a válasz, akkor könnyű elképzelned, milyen szorongást él meg a tekintélyelvűen nevelt gyerek felnőttkorában!
Labilis önértékelése és bizalmatlansága miatt nehezen kezeli érzelmeit a felnőtt kapcsolataiban is. Az elfojtott negatív érzések sokszor agresszió formájában törnek a felszínre. Ez akár önmaga ellen is irányulhat, legyen szó önpusztító életmódról vagy akár öngyilkossági szándékról.
Összességében fontos tudni, hogy önmagában tekintélyelvű, ráhagyó vagy demokratikus nevelési stílus a valóságban nem létezik. Szülőként a különböző élethelyzetekre különbözően reagálunk, és ez így van rendjén. Ugyanakkor azt már meg lehet vizsgálni, melyik a leginkább jellemző a családra ezek közül.
Ha érdekelnek a gyermekneveléssel kapcsolatos cikkek, itt olvasgass!
