Ugye tudod, hogy a fejlődéspszichológiai nagy elméletek nem beszélnek „liberális” nevelésről? A liberális nevelés mint téves fogalom, igazán a közbeszédben terjedt el. Rendszerint kattintásvadász cikkekben és különböző fórumok vitatkozó kommentjeiben olvashatunk róla, sokszor politikai színezettel. Ha szeretnél tisztán látni a témában, akkor olvasd el a nevelési stílusokról írt mindhárom cikkemet. Ezek után te magad is látni fogod, hogyan keveri a közbeszéd a ráhagyó és a demokratikus nevelés elemeit.
Cikkem a ráhagyó (laissez faire) nevelésről
Cikkem a tekintélyelvű (autoriter) nevelési stílusról
Kurt Lewin szociálpszichológus vizsgálta elsők között a vezetői stílusokat. Ő a tanárok vezetési stílusát kutatta. Ennek nyomán megkülönböztethetünk:
- Demokratikus vezetői stílust: A demokratikus vezető alkalmat ad a döntés meghozatala előtt a vitára, használja az érvelés és a meggyőzés technikáját. Ezzel teret enged a gyerekeknek, hogy maguk megtapasztalják a döntéseik következményét és tanuljanak belőle.
- Autokratikus vezetői stílust: Utasításokkal és tekintélyelvűen irányít az autokrata vezető. Célja, hogy engedelmességre tanítsa a gyerekeket. A módszer nagy hátránya, hogy így a gyerekeket a tekintélytől, büntetéstől való félelem motiválja.
- Laissez faire/ráhagyó nevelői stílus: A vezetés hiánya jellemzi. Kiszámíthatatlan és kaotikus rendszer a ráhagyó nevelés. Sokszor a gyerek veszi át a vezető szerepet.
Diana Baumrind vizsgálta a szülők nevelési stílusát. Az ő kategóriái Lewinéhez hasonlóan:
- Irányító (autoriatív, megkívánó) nevelési stílus
- Tekintélyelvű (autoriter, megkövetelő) nevelési stílus
- Engedékeny (perisszív) nevelési stílus.
Hogyan nevel a demokratikusan nevelő szülő?
A demokratikus nevelési stílust folytató szülők célja, hogy véleményalkotásra, döntések meghozatalára képes gyermekeket neveljenek. Valójában azonban ez az egyik legnehezebben alkalmazható nevelői attitűd, hiszen komoly felkészültséget és tudatosságot igényel az, hogy úgy adjunk döntési szabadságot a gyermeknek, hogy közben mégis irányítjuk, tereljük.
Ellentétben a ráhagyó neveléssel, a demokratikusan nevelő szülő kereteket szab és szabályokat hoz gyermeke életébe. Ez azt jelenti, hogy életkorának megfelelően döntési helyzetet teremt, ugyanakkor ebben megvan az a fajta tudatosság, ami mégis keretezi a döntési helyzetet. Példa erre a 4 éves gyerek esete, akinek megengedik a szülei, hogy kiválassza (2-3 darab közül) melyik sapkát venné fel télen, de arról már nem dönthet, kell-e egyáltalán sapkát felvennie.
A kulcsszó a keretezett választási lehetőségen van. Olyan választási lehetőséget biztosítsunk a gyermeknek, melyben valóban nyugodtan dönthet! Ne ajánlj fel neki lehetőségként olyat, amit valójában nem szeretnél, ha választana! A szülő-gyermek kapcsolatra a párbeszéd, a kiszámíthatóság és a következetesség a jellemző!
Ezen a ponton azonban könnyű átlendülni a ráhagyó nevelési stílusba. Ha túl sok választási lehetőséget kap a gyermek, az inkább összezavarja. Fontos tudni, hogy azért nem lesztek szigorú szülők, mert következetesen megszabjátok családi életetek kereteit. A gyermekek gyakorlatilag minden életszakaszukban szeretnek lázadni, de ettől még érzelmi biztonságot nyújt számukra a kiszámítható családi élet. Nehéz tehát az egyensúlyt megtalálni a tekintélyelvű és a ráhagyó nevelési stílus között!
Milyen felnőtt válik a demokratikusan nevelt gyermekből?
Ha őszintén válaszolsz a bevezetőben feltett kérdésemre, hogy neked mi a célod a gyermekneveléssel, akkor valószínűleg azokat a személyiségvonásokat szeretnéd majd látni felnőtt gyermekeden, amilyenné a demokratikus nevelés által válik. (Még egy átfogó képet itt olvashatsz a nevelési stílusokról)
A demokratikusan nevelt gyermek felnőtt korában:
- Képes önállóan döntéseket meghozni és mérlegelni azok következményeit.
- Megtanulja hatásosan, szociálisan elfogadott módon érvényesíteni az érdekeit.
- Megfelelő készségekkel rendelkezik ahhoz, hogy stabil kapcsolati hálót építsen maga köré.
- Világos értékrenddel rendelkezik, vannak életcéljai és belső motivációi segítik ezek elérésében.
- Elég akaratereje van a célok eléréséhez és kellőképpen kitartó, hogy sikeressé váljon.
- Nehezen megtéveszthető vagy befolyásolható.
- Önértékelése kiegyensúlyozott.
Ezek a személyiségvonások, képességek és készségek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a mai demokratikus állami berendezkedésű világunkban valaki érvényesülni tudjon. Komoly generációkon átívelő teher a tekintélyelvű neveltetés levetkőzése. De be kell látni, hogy egy demokratikus államban ez már felnőttként nem szolgálja a gyermekek érdekét. tedd fel magadban a kérdést mi a célod a tekintélyelvű neveléssel? Az, hogy engedelmeskedjen neked a gyerek? Az, hogy engedelmeskedjen a felnőtteknek, a feljebbvalóknak? Az, hogy ne legyen beleszólása az őt érintő kérdésekben?
De ugyanígy tedd fel a kérdést, mit érsz el a ráhagyó neveléssel? Minden kérdésben dönthet? Mindenki az ő akarat szerint cselekedjen?
És most helyettesítsd be egy gondolat erejéig ezekbe a kérdésekbe a gyermek szót felnőttre? Valóban azt szeretnéd, hogy felnőttként engedelmeskedjen pl. a főnökének, vagy ne legyen beleszólása az őt érintő kérdésekbe? Esetleg mindenki az ő óhaját lesse és annak akarjon megfelelni?
Ugye, hogy nem? Ezért fontos, hogy tájékozódj a gyermeknevelésről és lehetőleg ezt ne a Facebook különböző anyukás csoportjaiban tedd, ahol ismeretlen emberek egymást minősítve még bizonytalanabbá teszik a szülőket a gyermeknevelés kérdésében. Olvass szakmai könyveket mint például a Pozitív fegyelmezés vagy az Egyszerűbb gyermekkor!
Kövesd az én közösségi felületeimet is!
- Gyermekpszichológiai zárt csoportomban pedig felteheted a kérdéseidet!
- Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy ne maradj le a legfrissebb cikkekről, hírekről!
- Csatlakozz hozzám a kedd esti élőkben. Minden héten más témáról beszélek a Gyermekpszichológus BLOG Facebook oldalán.
- Kövess az instán is!
További érdekes cikkeket a nevelésről itt olvashatsz!
