A tikkelés egy rendszerint ártalmatlan és átmeneti ideig megjelenő viselkedésforma, mégis nagyon keveset tudunk róla. Ez és a róla alkotott téves feltételezések nehezítik a felismerését, elfogadását és kezelését.

Holott a tikkelő gyermeknek és a családjának, környezetének komoly problémát jelenthet.

Mit jelent pontosan a tikkelés? TIC-zavar

A tic akaratlan, hirtelen, gyors, rövid, ismétlődő, sztereotip mozgás (motoros tic) vagy hangadás (vocalis tic)(forrás: Bethesda Gyermekkórház)

Biztosan te is láttál már olyan gyermeket, aki szinte kényszeresen húzogatja a szemét, hunyorog, csücsörít, grimaszol, rángatja a vállát, dobog a lábával vagy kattogtatja az ujjait. Ezek az ún. motoros tic-ek. Ilyen tünetek esetében a szülők gyakran gondolnak szemészeti vagy neurológiai, allergológiai problémára, de aztán a kivizsgálások során hamar kiderül, mégsem erről van szó. Az akaratlan mozgások sokszor logikusnak tűnnek, pl. elsepri a hajat a szeméből, de aztán idővel kiderül, mégsincs valódi oka. Nem hullik sokadjára is a haja a szeme elé. Csak a gyermek alakította úgy a mozgást, hogy az indokoltnak tűnjön.

Vokális, tehát hangadással járó tic-ek a hümmögés, krákogás, a helyzethez nem illő szavak, szótagok, rövid mondatok ismételgetése

Fontos tudni! A tikkelés NEM egy akaratlagos tevékenység. Hiába képes ideig-óráig visszatartani a gyermek, később újra jelentkezik. Előfordulhat az is, hogy akár nagyobb intenzitással, mintegy „bepótolva” a kimaradt időszakot.

A stressz, a kialvatlanság, fáradtság, a megterhelő pszichés körülmények fokozzák a tic megjelenését. Míg a pihenés, a lazítás, a koncentráltság csökkenti. Ezért fordulhat elő, hogy amikor a gyermek figyelme valamivel elterelődik, akkor kevésbé tikkel. Bizonyos helyzetek, pl. az iskolakezdés vagy éppen a tanév végi fáradtság provokálhatja a megjelenését.

A tikkelés jellemzően a kisiskolás korosztályt érinti.

7-11 éves korban a leggyakoribb a megjelenése. Ez összefügghet a kisiskoláskor pszichológiájára jellemző fokozott teljesítménymotivációval. Ennek a kornak Erikson szerint a legnagyobb kihívása a saját teljesítmény megélése, elismerése. Gondoljunk csak az iskolát épphogy elkezdő gyermekek megfelelési vágyára. Az iskolai teljesítés önmagában is megterhelő lehet a gyermek számára.

A fiatalabb életkorban jelentkező tikkelések rendszerint banálisak. Ahogyan kialakul, olyan gyorsan el is múlik.

A statisztikák szerint a gyermekkori tikkelések 80% magától múlik.

A tikkelés kezelése

A tikkelés tünetei az esetek nagyobb részében rendszerint enyhék, különösebb kezelést nem igényelnek. Ehhez azonban fontos tudni, miről is van szó. Ha bizonytalan vagy benne, menjetek el a háziorvoshoz. Ő a tüneteket látva meg tudja állapítani, szükség van-e pszichológiai vagy pszichiátriai kezelésre.

Ezekre figyelj, ha tikkel a gyermeked:

  • Nem szabad őt a tikkelésére állandóan figyelmeztetni. Ez inkább csak fenntartja a tünetet.
  • A leszidás, büntetés és megszégyenítés csak ront a helyzeten!
  • Szülőként törekedj a tikkelés természetének a megismerésére. Már azzal is sokat segítesz a gyermekeden, ha nem éri őt a szándékosság vádja!
  • Ha úgy érzed egyedül nem tudod kezelni a helyzetet, keress fel pszichológust. A pszichológiai kezelés első része (és ez sokszor önmagában is elég) a megismerés. A szakember részletesen elmagyarázza a betegség természetét, kialakulásának az okait, kezelési módjait. Praktikus tanácsokkal az esetek többségében otthon a családban „gyógyítható” ez az állapot.
  • Fontos, hogy a pedagógusok is tudjanak a helyzetről. Ők tudják ugyanis kezelni az iskolai csúfolódásokat.
  • A tikkelés sokszor jár szégyenérzettel a gyermek számára. Ezért kell az önbizalom helyreállításával is foglalkozni.

Így segít a szakember:

  • Pszichoterápiás módszerek közül a leginkább az ún. kognitív vagy viselkedés-terápiás módszerek bizonyulnak a leghatékonyabbnak a tic kezelésében. A terápia első lépése, hogy a gyermek is motivált legyen a tic megszüntetésében. Ezt követően a gyermek megtanulja a tic-et megelőző érzés felismerését és annak összekötését egy akaratlagos viselkedéssel. A furcsa tic helyett valamilyen társadalmilag jobban elfogadható viselkedést sajátíthat el. A viselkedésterápiák és a különböző relaxációs technikák a kevésbé súlyos esetekben kerülnek szóba.
  • Súlyos esetekben pszichiátriai gyógyszeres kezelés elkezdése mérlegelendő, melyet a pszichoterápiás kezelés kiegészít.
  • A tic zavar legsúlyosabb formája a Tourette-szindróma. (A betegséget Gilles de la Tourette-ről nevezték el) A több mint egy éve fennálló motorosan és vokálisan is tikkelő gyermekeknél ki kell vizsgálni ennek a lehetőségét is. Magyarországon a Tourette-szindrómások országos ellátóhelye a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház.
  • Fontos! A tic zavarokhoz gyakran társulnak egyéb rendellenességek is. Ilyen a kényszeresség (kényszercselekvések, kényszergondolatok; OCD) vagy a figyelemzavar-hiperaktivitás (ADHD). A differenciáldiagnosztika klinikai pszichológiai illetve pszichiátriai szakmai kompetencia.

Összességében tehát elmondható, hogy az iskoláskor előtt jelentkező átmeneti tic tünetek banális eredetűek, többnyire amilyen hamar kialakulnak úgy el is múlnak. A kisiskoláskori tikkelés gyakori jelenség abban az életkorban. Súlyosabb formájában érdemes minél hamarabb pszichológushoz fordulni, mert akár már egy tisztázó beszélgetés sok szorongást levesz a család válláról.

A különböző pszichés zavarokról itt olvashatsz bővebben.

névtelen terv (31)

Neked birka türelmed van?

Sok szülő azt gondolja, hogy a „jó szülőség” mércéje az, mennyire van minden áron türelme a gyerekéhez.

ingyenes kurzus

A te gyermeked

web fooldal 6 ingyenkurz (1)
  • Tud türelmesen várakozni vagy úgy érzed túl hamar türelmetlenné válik?
  • Eljátszik szépen egyedül vagy folyton csak téged nyaggat, hogy játssz vele?
  • Hagyja, hogy nyugodtan telefonálj és válts néhány szót egy másik felnőttel vagy állandóan közbeszól?

Ha így érzed, akkor neked készítettem el az „Így tanítsd türelemre a gyermeked” INGYENES online gyermekpszichológiai kurzust. Kattints a gombra és töltsd le.

ÉRDEKELNEK AZ ÚJDONSÁGOK?

IRATKOZZ FEL A HÍRLEVÉLRE!

A legfrissebb gyermekpszichológiai hírek személyesen tőlem!