A mozaikcsaládos lét nehézségeinek hátterében tapasztalataink alapján igen sok esetben a szülők túlzott bűntudata állhat. Sajnálják a gyereket, megpróbálnak kompenzálni, túl engedékennyé válnak, felborulnak a keretek. Legyen szó magáról a válásról, az új pár érkezéséről vagy a féltestvér születéséről.
A szakirodalom „bűntudatos szülő szindrómának” hívja ezt a jelenséget.
A gyerekétől külön élő szülő sokszor úgy gondolkodik, hogy abban a kevés időben, amit együtt tölthetnek, nem szeretné fegyelmezni, szabályozni a gyerekét. Inkább érezzék jól magukat. Nincsenek keretek, szinte mindent szabad a gyereknek…
Lelkiismeretfurdalás a válás idején
Sok szülőben maga a válás gondolata is bűnös cselekedetnek minősül. A leggyakrabban ezek az érvek hangzanak el:
- Azt nem lehet, mert mi lesz a gyerekkel, ha „csonka” családban kell felnőnie?
- Nem vehetem el tőle az anyját/apját?
- A gyereknek akkor jó, ha kerek egész családban él.
- A válással örökre traumatizálom a gyerekem.
Ezeknek a gondolatoknak a mélyén legtöbbször komoly önismereti kérdések húzódnak. Családi hiedelmek, gyerekkori rossz minták.
Fontos azonban tudni, hogy nem maga a válás okoz traumát a gyereknek. Önmagában a szülők válása egy krízishelyzet. Trauma akkor lesz belőle, ha a válást követően rosszul rendezik a gyerek soár. Ha megoldatlan marad a krízis, ha a szülő beleragad a saját gyászába, ha nem tudnak egymással megegyezni, nem képesek szülőként együttműködni.
A szülő új párkapcsolata
A másik kritikus időszak, amikor felerősödhet az elvált szülők bűntudata, az az új pár érkezése idején érezhető. Főleg így van ez akkor, ha z új párkapcsolat már párhuzamosan jelen volt a házastárssal vagy a válás idején érkezik.
Felmerülhet ugyanis a gyerekben az a kérdés, vajon miatta váltak el a szülei? Anya/apa új párja felelős a válásért?
De akkor sem feltétlenül könnyű ez az élethelyzet, ha jóval a válás után érkezik az új pár. Nem tudhatjuk, hogyan fogadja majd őt a gyerek. Lehet, hogy eleinte nagyon örülni fog neki, aztán vele is elkezdi feszegetni a határokat. Bárhogy is van, ez az az időszak, amikor a szülők hajlamosak túlkompenzálni a gyereket, és ez sajnos nem segít…
A féltestvér születése
Gyermekpszichológusként sokszor találkozom azzal az élethelyzettel, amikor egy válás után az új párkapcsolatában gyermeket tervez a szülő. De tele van bizonytalansággal. Hogyan lehet felkészíteni a kistestvér érkezésére a nagyot, ha mozaikcsaládban élnek? Főleg akkor, ha külön háztartásban él a gyerek? Mennyire fogja megviselni a kicsi érkezése?
Nem könnyű kérdések ezek, ugyanakkor itt is fontos tudni, mit érezhet a gyerek, amikor testvére születik. Ez a kérdés a mozaikcsaládban is ugyanúgy felmerül mint a hagyományos családmodellben. Ha tisztában van a szülő a kistestvér születésének sajátosságaival, sokat csökkenhet a bűntudat érzése.
Amikor a külön élő szülő elkényezteti a gyereket
Legtöbbször édesanyáktól hallom azokat a történeteket, amikor a külön élő apa, aki csak kéthetente hétvégén és egy-egy hétköznap látja a gyereket, nem száll be a nevelésbe. Mindent ráhagy, megenged a gyereknek. Bármit megvesz, amit csak a száján kiejt.
Miközben a gyereknevelés terhe leginkább az anyára száll. Hiszen ő van vele a hétköznapokban, neki kell kereteket szabni: tanuljon, pakoljon, takarítson, feküdjön le időben stb.
Persze szerencsére ma már egyre több családban működik a váltott gondoskodás, ami segít kiküszöbölni ezt az aránytalanságot.
Ugyanakkor ebben a felállásban is láthatjuk, hogy a külön élő szülő viselkedésének a hátterében legtöbbször a bűntudatos szülő szindróma áll. Sajnálja a gyereket a válás miatt…
A szülői bűntudat enyhítéséről beszélgettünk Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta kolléganőmmel a Magabiztos Szülők podcast soron következő adásában.
Nézd meg az adást a YouTube csatornámon vagy hallgasd a Spotify-on és az Apple Podcast-en. Kattints a linkekre:
Az adásban említett könyveket, Bogár Zsuzsa Válásterápia és Mozaik a családom ezen a linken érheted el.
