Mindent a szeparációs szorongásról.

Mint derült égből a villámcsapás, legtöbbször így köszönt be a szeparációs szorongás a család életébe. De mi ez a jelenség valójában? meddig normális mértékű? Ebből a cikkből kiderül.
szeparációs szorongás

Az egészséges fejlődésmenet természetes része a szeparációs szorongás megjelenése. Fontos érteni tehát, hogyan és miért következik be. A kötődéselméletek szerint születésétől kezdve szimbiotikus kapcsolatban van a baba az elsődleges gondozójával (Ebben a cikkben a továbbiakban az édesanyjaként írok róla, de tudjuk, hogy nemcsak ő lehet.) A szimbiózis lényege, hogy egynek érzi magát az anyával és nem tudja még a saját testi és érzelmi határait elkülöníteni tőle. Biztosan te is megfigyelted már, milyen könnyen átveszi kisbabád a te érzéseidet.

A szeparációs szorongás első hulláma

A normál fejlődésmenet során, amikor a nagymozgás látványosan beindul és már képes a helyét megváltoztatni a kicsi, megtapasztalja, hogy el tud távolodni az anyjától. Ez ijesztő lesz számára és kötődési viselkedést vált ki belőle. Sír, diszkomfort érzése van, többször ébred éjjel, átmenetileg többször igényli a szoptatást stb. Ez a szeparációs szorongás első hulláma. Jellemzően valamikor 7-15 hónapos kor között jelentkezik és egy átmeneti ideig tart. Az átmenet hosszát nem lehet pontosan megmondani, mert nagyban függ a gyermek temperamentumától is.

A szeparációs szorongás második hulláma

Másfél éves kor körül a legtöbb kisgyermeknél megfigyelhető még egy intenzívebb időszaka a szeparációs szorongásnak. Ez összefügg az akaratuk fejlődésével, a beszéd indulásával, a határok feszegetésével. A totyogó gyermek már könnyen szem elöl veszíti a biztonságot nyújtó anyát, és az ekkor jelentkező ijedtséget könnyű akár hisztinek is címkézni. Dacos 1.5-2 éves gyermeked viselkedésének megértése közben mindig gondold végig, vajon lehet-e a szeparációs szorongás a megbúvó ok.

A szeparációs szorongás jelei

  • Félelem az anyától való elválástól.
  • Gondoskodást kiváltó viselkedésformák (sírás, csimpaszkodás, ölbe kérezkedés stb.)
  • Többszöri éjszakai felébredések, nyugtalan alvás.
  • Idegenektől való félelem. Beleértve akár az apát és a közeli rokonokat.

Így kezeld!

Nem szabad ilyenkor az elválást erőltetni. Ez egy átmeneti időszak. Hidd el, nem marad így, bár ezt majd csak utólag fogod látni. Nem most kell elkezdeni a külön szobába szoktatást vagy az idegen helyen alvást. Illetve ha egy mód van rá, érdemes a bölcsőde elkezdését is egy kicsit halasztani.

A gyermek számára nagyon fontos a megnyugvás. Ez most az, amivel a legtöbbet segíthetsz neki. Hagyj neki időt idegen helyen a feloldódásra. Beszélj a gyermekkel kapcsolatba kerülő családtagokkal, ismerősökkel, hogy ez egy életkori sajátosság és ne erőltessék a szoros kontaktust a gyermekkel.

A szeparációs szorongás jelensége későbbi életkorokban is előjöhet. Jellemzően a különböző elválási események idején gyakori. Pl. óvoda vagy iskolakezdés. De akár egy nagyobb élethelyzetbeli változás vagy trauma is kiválthatja. Kisiskoláskor után ha jelentkezik, akkor már elgondolkodtató az oka. Érdemes szakemberrel átbeszélni, mert kamaszkorban már komolyabb regresszió jele is lehet.

További érdekes cikkeket a gyermekek fejlődéséről itt olvashatsz.

Ha tetszett a cikk és szeretnéd a legfrissebb írásaimat mindig naprakészen olvasni, iratkozz fel a hírlevelemre itt a bejegyzés alján.

Tetszett a cikk?

Akkor kérd az INGYENES Gyermekpszichológiai Magazin Hírlevelet és én minden hónapban elküldöm neked a legfrissebb híreket, cikkeket és különleges ajánlatokat a Gyermekpszichológus BLOG-tól!

Megosztom:

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn