Gyermekkori félelem. Meddig normális?

Fél a sötétben. Retteg a kutyáktól. Fél egyedül kimenni a lakásból. Fél megszólalni az órán. De meddig normális ez? Mikortól számít kórosnak? Tudj meg mindent a gyermekkori félelmekről!
gyermekkori félelem
Fotó: Flora Westbrook

Szorongás vagy félelem?

Mindenek előtt szeretnék egy közkeletű tévhitet tisztázni: a félelem nem egyenlő a szorongással!

A félelem egy lehangoló, rossz érzés, amit akkor keletkezik, amikor valamiért fenyegetve érezzük magunkat. Különbözik a szorongástól abban, hogy konkrét tárgya van. Félünk a kutyától, a sötéttől vagy a pókoktól. Rendszerint a félelem egy viselkedéses választ is kivált belőlünk: elmenekülünk vagy szembeszállunk vele.

Ezzel szemben a szorongás a félelemmel összekötött tehetetlenség érzése, ami minden ok nélkül létrejön és kihat az egész életvezetésre.

FONTOS! A félelmek és a szorongás is része a normális emberi működésnek! Egy bizonyos szintig pozitív hatásúak. Teljes hiányuk a pszichopátiás személyiségzavar tünete.

Kisgyermekkori félelmek

Már egészen csecsemőkorban megfigyelhetőek a babák alapfélelmei. Ilyen a hangos zajoktól, fényektől való ijedtség, de sok kicsi tart az állatoktól, a hirtelen közeledő tárgyaktól. Jellemző életkori sajátosság az idegenektől való félelem, ami összekapcsolódik a szeparációs szorongással. Amikor először jelentkezik egy félelem a babánál, az ijesztő lehet, de jusson eszetekbe mindig az életkorára jellemző normális működésmód. Ha 7-8 hónaposan fél az idegenektől, vagy ha 1 évesen retteg a kutyáktól, akkor tudd, hogy ez normális. Általában ezek az életkorral összefüggő félelmek csak egy ideig vannak jelen az életében. Utólag visszagondolva rá, egészen pontosan látható mikor lett vége.

Óvodáskorban a félelmek többségét a gyerekek mágikus fantáziavilága generálja. Félnek a szörnyektől az ágy alatt, a mumustól a kertben vagy egy lyuktól a falon. Ebben a korban a félelmeket már megtanulják és emlékeznek a rossz dolgokra. Félnek az orvostól és a tűtől és rossz érzés marad bennük egy-egy rémálom után.

Az iskoláskori félelmek valóságosabbak

Iskoláskorra a gyerekek realitásérzéke már közel ugyanolyan megalapozott mint a felnőtteké. Ahogy tágul a perspektívájuk a világgal kapcsolatban, úgy kerülnek előtérbe a különböző veszélyektől való félelmek. A balesetektől, haláltól, katasztrófától való rettegés egy bizonyos mértékig hasznos és szükséges, ugyanakkor a gyerekek még nem képesek mérlegelni az ilyen jellegű trauma bekövetkezésének a valószínűségét. A túlzott szorongást csökkenti, ha beszélünk a felmerült kérdésekről. Sok szülő számára a negatív események tabutémák, a gyereket kímélni szeretnék a rossz hírektől, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a gyerekek szoronganak kevésbé, akikkel beszélgetnek a történtekről.

Életkori sajátosság az iskolával, iskolai teljesítménnyel kapcsolatos félelmek megjelenése. Ebben a kérdésben már nehezebb elhatárolni egymástól a félelmet és a szorongást. A teljesítményszorongás ugyanis jellemzően már nehezebben tárgyiasítható és jobban kihat a hétköznapi életvezetésre. Ugyanez igaz a szociális szorongásra is. Ha a gyermek nehezen találja a helyét a közösségben, beilleszkedési zavarai vannak vagy iskolai bántalmazás áldozata, akkor a probléma általánossá válhat.

A serdülőkorban jelentkező félelmek szintén az adott életkorra jellemzőek. Megjelennek a kortársakkal és a nemi szereppel kapcsolatos szorongások. A kortárs közösség véleménye kezd előtérbe kerülni, és a fiatalok egyre inkább ennek a közegnek szeretnének megfelelni. Az elutasítottság és a megszégyenülés ebben az életkorban a legszorongatóbb érzés.

Igazán probléma az, ha a félelem és a szorongás elhatalmasodik a gyereken vagy a kiváltó eseményektől függetlenül is jelentkezik Túlzott mértékről akkor beszlünk, amikor a társas kapcsolatokat és a hétköznapi életvezetést is megnehezíti a helyzet. Pl fél iskolába elindulni reggel.

A félelmek leküzdésében a környezetnek, családnak, barátoknak is fontos szerepe van. A bátorság bizonyos mértékig tanítható. Pl. ha valaki saját maga kapcsolja le vagy fel a lámpát, az így szerzett kontroll csökkentheti a szorongást.

Ugyanakkor ha azt érzed, hogy családon belül már nem tudjátok megoldani a gondokat, érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni. Ennek a problémának a halogatásával sajnos inkább csak romlani szokott a helyzet. Klinikai gyermek- és ifjúságpszichológusként hozzám is fordulhattok. A rendelésre itt lehet bejelentkezni.

További cikkeket a gyermekkori pszichés problémákról itt olvashatsz!

Tetszett a cikk?

Akkor kérd az INGYENES Gyermekpszichológiai Magazin Hírlevelet és én minden hónapban elküldöm neked a legfrissebb híreket, cikkeket és különleges ajánlatokat a Gyermekpszichológus BLOG-tól!

Megosztom:

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn