Érdemes a kérdést először kultúrtörténeti aspektusból megvizsgálni. A nyugati demokratikus világban mára inkább tabutéma a halál, holott az elmúlás az élet szerves része. A mi kultúránkban egyre inkább kikopnak az elmúlás körüli rítusok és szertartások is. Már csak nagyon kevés családban tartanak halotti virrasztást. Egyre ritkábban szerveznek halotti tort a temetés után. Ezeknek a szokásoknak, rítusoknak ugyanakkor fontos szerepük van a gyászmunkában. A közös megemlékezéstársas támaszt nyújt a gyászolóknak. A generációról generációra ismétlődő hagyományok pedig kiszámíthatóságot és megnyugvást jelentenek a nehéz időkben.
Gyermekek a gyász folyamatában
Az elmúlás, a családi gyász a régi időkben a gyermekek életének is szerves részei voltak. Amikor a családok még jellemzően együtt éltek, akkor az időseket együtt gondozták halálukig. A nagyobb gyermekek ugyanúgy kivették szerepüket a nagyszülők ápolásában mint a szüleik. Amikor eljött a halál órája, akkor pedig közösen emlékeztek az elhunytra. Ezek a szokások az egész családnak segítettek a veszteség feldolgozásában.
A keleti kulturális társadalmakban a mai napig élnek a hagyományok és az elmúlás sokkal szervesebb része a hétköznapoknak.
Mit mondjunk a gyereknek a halálról?
A fentiekből kiindulva következik, hogy az elmúlásról beszélgetni kell a gyerekekkel. Nem szabad a témát tabusítani. Teljesen hiteles az, ha szülőként te magad is szomorú vagy és ezt kimutatod a gyermeked irányába. Szabad együtt sírni!! Nem kell erősnek látszani… Így a gyermek is megtanulja kifejezni az érzéseit. Az alábbi szempontokat vedd figyelembe:
- Ha kérdez, válaszolj! Kritikusan fontos most, hogy minden kérdésére megkapja a választ. A gyerekek hajlamosak magukban elméleteket gyártani, ami fokozza a szorongásukat. Ne hagyd magára ebben a nehéz élethelyzetben!
- Kérj segítséget a tágabb családtól, barátoktól és beszéljetek együtt a gyermekkel a halálesetről, ha úgy érzed neked egyedül nem menne.
- Az igazat mondd! Nem szabad hazugsággal „könnyíteni” a helyzeten. A gyerekek okosak és hamar átlátnak a dolgokon. A titok pedig felemészti őket…
- A saját meggyőződésed, hitet, legjobb tudásod szerint a gyermek életkorát figyelembe véve beszélgessetek az elmúlásról.
Nagycsoportos, kisiskolás korukra érik meg a gyerekek gondolkodásmódja arra a szintre, hogy már megértik az elmúlást. Tudják, hogy aki elhunyt nem támad fel többé. Ne lepődj meg, ha ebben a korban lévő gyermekedet alkalomtól függetlenül is érdekli a halál témája. Ugyanígy életkori sajátosság, ha egy kisovisnak „bizarr elképzelései” vannak a halottak feltámadásáról.
A fentiekből pedig azt gondolom egyértelműen következik, hogy ki lehet vinni a gyerekeket a temetőbe. Közös családi program lehet az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, a régmúlt megidézése. Ha a gyerek nyitott rá, akkor lehet családfát is készíteni és a történelmi időkről elmélkedni. Miért ne lehetne a Halottak Napja egy meghitt családi ünnep?
