Szülővé válás: mondhatjuk, hogy krízis?

Illik egyáltalán krízisként beszélni a gyermekvállalásról? Ebben a cikkemben elmondom, hogyan gondolkodunk a gyermekszületésről mi rendszerszemléletű pszichológusok! Spoiler: ha elolvasod kiderül mit is jelent a "normatív krízis" kifejezés
szülővé válás
Fotó: Lisa Fotios

Senki sem születik szülőnek. A szülőséget meg kell tanulni és ebben legnagyobb tanítóink a saját gyerekeink! Ranschburg Jenő mondta az egyik előadásán, ahol én is ott voltam (ezért is jegyeztem meg jól), hogy az első gyermek azért születik, hogy szülőt faragjon abból a két szerencsétlen fiatalból! 🙂

Párkapcsolatból szülővé válás

Családterápiás megközelítésben ugyanúgy beszélünk a családi élet szakaszairól mint ahogyan a gyermekek fejlődéséről. Klasszikus esetben a gyermekvállalást megelőzi a párkapcsolat kialakulása és stabilizálódása. Az első gyermek születése után pedig a gyermek fejlődési szakaszaival párhuzamosan változnak a családi életciklusok is. (Ezen logika mentén beszélünk a családról csecsemővel, kisgyermekkel, kisiskolás gyermekkel, kamasszal. Majd a szülők egyedül maradnak, nagyszülővé válnak, megöregszenek és megözvegyülnek.)

A szülővé válás mint krízis?

A pszichológiában normatív krízisnek hívjuk az élet olyan változásait, melyek egyébként is bekövetkeznek és természetes folyamatok. Ilyen a gyermek születése, a testvér születése vagy egy költözés is.

A megszokott felnőtt életet egy újszülött érkezése teljesen felborít. Mégis ebben az érzékeny időszakban neki van a legtöbb családi erőforrásra szüksége. Ezért nagyon fontos a pároknak nemcsak a babavárás ideje alatt, hanem a szülés után is rendszeresen egyeztetni az elképzeléseiket a gyereknevelést illetően. Rugalmasnak kell ugyanis lenni, mert a gyakorlat sokszor egészen más megoldásokat kíván mint amit elméletben gondolunk! Jó példa erre az alvás kérdése. Hiába gondoltad azt, hogy majd külön szobában alszik a baba, ha te nem vagy nyugodt emiatt éjszaka. Próbálj meg az ilyen kérdésekben az ösztöneidre hallgatni!! Mondhat bárki bármit, legyen az szakkönyv, az anyukád vagy egy barátnőd, a gyermek a tiétek. A felelősséget a döntéseitekért úgyis nektek kell vállalni.

A szülővé válás folyamata nem megy mindig gördülékenyen. Talán manapság nehéz ezt kimondani, mert mindenhol csak az elvárásokat látja az ember, ugyanakkor nagy terhet levesz a vállunkról, ha elengedjük a tökéletességre való törekvést.

Saját szülői minta vs. Nevelési irányzatok

A szülő szerep tehát tanulható, és egy életen át formálódik. Nincsenek tiszta nevelési elvek vagy irányok. Az élet ebben az esetben sem fekete vagy fehér.

Az emberek többségének van egy hozott mintája, ahogyan őt a szülei nevelték. Ezt végiggondolva van amit ugyanúgy szeretne csinálni vagy épp ellenkezőleg. Nehezebb helyzetben vannak azok az újdonsült szülők, akiknek a saját szülői minta egyértelműen negatív megítélésű, mert akkor még több nevelési kérdésben elbizonytalanodhatnak. Ugyanakkor egyre többen próbálják gyermekeiket tudatosan, valamilyen szakmai nevelési irány szerint nevelni. Aki fogékony erre, annak érdemes minél több szakirodalmat megismerni és sokat beszélgetni akár már a baba születése előtt is a szülőtársával. A nevelés kérdésében a kulcsszó a rugalmasság. A tapasztalatok és elvek szükségszerű kombinálása, az adott helyzethez való alkalmazkodás.

A szülőszerep alakulása azonban nem ér véget a gyermek felnőtté válásával sem. Egy idősebb szülőpárnak is meg kell tanulni, hogyan támogassák a más felnőtt gyereküket, beleértve ebbe a gyermek új családjának az elfogadását, az anyós/após nagyszülő szerepet. 

Ha szülői szerepedben szeretnél támogatást, jelentkezz be személyes konzultációra!

További cikkeket a család témában itt olvashatsz!

Tetszett a cikk?

Akkor kérd az INGYENES Gyermekpszichológiai Magazin Hírlevelet és én minden hónapban elküldöm neked a legfrissebb híreket, cikkeket és különleges ajánlatokat a Gyermekpszichológus BLOG-tól!

Megosztom:

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: pinterest
Pinterest
Megosztás itt: linkedin
LinkedIn