Szülői túlféltés – Árthatok vele a gyermekemnek?

Miért fontos a szülői féltés?

Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a szülői féltés a túlélés záloga. Az emberi újszülött egyedül életképtelen a kinti világban és mint a legmagasabb szintű szerveződésű élőlény, hosszan igényeli a szülői támogatást az önállóvá válás folyamatában. Evolúciós örökségünk tehát szülőként a gyermekünk féltése, ami normál formában az ő életének a védelme.

Végighaladva a különböző életkorokon érezhető az az örökös gyermeknevelési kérdés, vajon mennyire kell a gyermeket félteni? Milyen kereteket adjunk neki, amiben már önállóan dönthet?

Kim John Payne a Melegszívű fegyelmezés című könyvében (összefoglaló: 11. oldal) egy kiváló hasonlattal élt, amikor elnevezte a szülői beavatkozások három fázisát. Ez egyben egy jó kerete annak, ahogyan szülőként a gyermekünk életében, nevelésében jelen kell lennünk. Ez a 3 egymásra épülő nevelési irányelv három olyan szerep, melynek segítségével megfelelően reagálhatunk a különböző nevelési helyzetekre.

  • A Kormányzó-elv a kisgyermekkor szakaszának az ura. Célja, hogy a kisgyermek biztonságban érezze magát, megtanulja szabályozni az indulatait és követni a vezető iránymutatásait.
  • A Kertész egy természetes vezetője a kiskamaszkorú gyermeknek. Olyan vezető, aki megtanítja a komplexebb érzelmek felismerésére, a felelősségvállalásra és az empátia érzésére. Akinek fontos, hogy kiskamasz gyermeke hogyan látja a világot, milyen tervei vannak.
  • A Kalauz-elv a kamaszkor támogatója. Ő már ismeri a járást, és meghallgatva a kamasz elképzeléseit, együtt tervezik meg a céljai és álmai megvalósításához vezető legjobb utat.

Kim John Payne elvrendszere alapján is érezhető, mennyire fontos kérdés a gyermeknevelésben a szülői jelenlét mértéke. Az önálló, egészséges személyiségfejlődésnek elengedhetetlen része a fokozatos leválás a szülőkről. Ezt azonban sok esetben nehezíti a túlzott szülői aggódás.

Mikor beszélünk túlzott aggódásról?

A természetes féltés és az aggódás között egy nagy különbség van: az aggódás társadalmi jelenség. Tanult forma.

Az információs technológia fejlődésének következtében pedig sokkal több aggódásra okot adó hír jut el a szülőkhöz. Arról nem is beszélve, mennyire sokat stresszelhetünk a gyermek optimális fejlődésével kapcsolatos információkon. Vajon időben kezd járni? Jól fogja a ceruzát? El tud már egyedül menni a boltba?

Ez kisgyermekkorban még egy sokkal inkább természetes folyamat, hiszen a veszélyes helyzetektől meg kell őt óvunk. Ugyanakkor látni kell szülőként a felelősségünket abban, hogy megfelelően teret adjunk a gyermeknek. Így tudja ugyanis a saját tapasztalatait megszerezni a világ veszélyességéről. Számos pszichológiai vizsgálat bizonyítja, milyen jól megtanulják a gyermekek, melyek a veszélyes helyzetek számukra. Pl. egy már járni tudó gyermek csak azon a lejtőn szalad le, amit ő maga biztonságosnak tart. Szerencsére kisebb korban szülőként aktívan tudjuk még őket terelgetni és a szükséges mértékű segítséget nyújtani.

Hogyan adhatsz elegendő teret a fejlődésre?

Elsősorban figyelj a gyermek igényeire! Amíg nagyon kicsi, addig leginkább a nonverbális visszajelzéseire támaszkodhatsz. Ha azt látod, hogy elsírja magát vagy megrémül egy helyzetben (pl. erős zajt hall) akkor segítsd ki őt belőle. Későbbi életkorokban pedig beszéld meg vele, mire lenne igénye. Kérdezd meg, hogy kér-e tőled segítséget és ha igen, akkor mi lenne az a számára.

Egy másik fontos segítség a gyermek számára, ha szülőként biztatod. Ilyen esetben ő még nem valószínű, hogy alkalmasnak érzi magát a feladatra, például az önálló biciklizés megtanulására, de a szülőbe vetett bizalma hozzásegítheti, hogy megtegye. Bízik a szülőben, ezért megpróbálja.

Összességében azt gondolom a kulcs ebben a kérdésben a szülői bizalom a gyermeked irányába. Te vagy az, aki elhiszed neki, hogy sikerülni fog pl. az önálló evés. Ezért már akkor odaadod neki a kiskanalat, amikor tudod, hogy még nem képes rá. Nem akkor adsz neki először evőeszközt a kezébe, amikor már magabiztosan eszik késsel-villával, hanem amikor azt látod, elkezdene vele önmaga kísérletezni.

Ez a fajta megelőlegezett bizalom a későbbi életkorokban is sokat jelent majd a szülő-gyermek kapcsolatban.

Ezek lehetnek a túlféltés jelei gyermekkorban.

  • A gyermek nem mer dönteni.
  • Nem vállal felelősséget a tetteiért.
  • Nem érzi magát elég ügyesnek vagy okosnak egy-egy élethelyzetben.
  • Kisebbségi érzése van a kortársaival szemben.
  • Kevés az önbizalma.
  • Alacsony az önértékelése.
  • Nem szeret kezdeményezni.

Sajnos ez a fokú túlféltés, ami a személyiségfejlődésre ilyen mértékben hatással van, komoly következményekkel jár felnőttkorban is. A fent említett jelek egy felnőtt életében számos pszichés probléma okozói lehetnek. (pl. szorongások, hangulatzavarok)

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az egészséges mértékű szülői féltés és aggódás egy szükségszerű és természetes velejárója a szülő-gyermek kapcsolatnak. Ahhoz, hogy elkerüljük a túlféltést és túlaggódást fontos a bizalom gyermeked képességei irányába. Ha már kiskorában megfelelő mértékű teret kap a szárnypróbálgatásaihoz, akkor könnyebben megtanulja a saját határait. Az a kisgyermek, akit már egészen kiskorában hagytak biciklizni, motorozni, korán megtanulja az azzal járó veszélyeket. Őt már sokkal kevésbé kell félteni 16-18 évesen a vagánykodástól.

névtelen terv (31)

Neked birka türelmed van?

Sok szülő azt gondolja, hogy a „jó szülőség” mércéje az, mennyire van minden áron türelme a gyerekéhez.

ingyenes kurzus

A te gyermeked

web fooldal 6 ingyenkurz (1)
  • Tud türelmesen várakozni vagy úgy érzed túl hamar türelmetlenné válik?
  • Eljátszik szépen egyedül vagy folyton csak téged nyaggat, hogy játssz vele?
  • Hagyja, hogy nyugodtan telefonálj és válts néhány szót egy másik felnőttel vagy állandóan közbeszól?

Ha így érzed, akkor neked készítettem el az „Így tanítsd türelemre a gyermeked” INGYENES online gyermekpszichológiai kurzust. Kattints a gombra és töltsd le.

ÉRDEKELNEK AZ ÚJDONSÁGOK?

IRATKOZZ FEL A HÍRLEVÉLRE!

A legfrissebb gyermekpszichológiai hírek személyesen tőlem!