Már egészen kicsi kortól kezdve szoktak nekem panaszkodni a szülők, hogy hazudik a gyermekük. Kérdeznek tőle valamit és egyértelműen nem mond igazat. Majd miután ezzel szembesítik, ismét tagad. Kétségbeesett kérdések ezek. Most már mindig hazudni fog? Mit rontottunk el a nevelésében?
Én magam nem szeretem a hazugság szót használni arra a jelenségre, amikor egy kisgyerek valamilyen okból kifolyólag nem mond igazat. A hazugság ugyanis feltételez egy ártó, rosszindulatú szándékosságot. Ilyen pedig a kisebbeknek életkorukból kifolyólag nincs.
De akkor miért füllent egy óvodás? Számos oka lehet:
- Így szeretné felhívni magára a figyelmet. Főleg jellemző ez akkor, ha túl nagy jelentőséget tulajdonít a család a hazugságainak. Ha minden egyes esetben példabeszéded tartanak neki és látja a szülei kétségbeesését, ezzel épp az ellenkezőjét érhetjük el. Túlságosan nagy figyelmet kap az ügy és megerősítheti a gyermek viselkedését.
- Kreatív fantáziájának köszönhetően ő valóban azt hiszi, hogy igaza van. Ilyenkor a szülők azt veszik észre, hogy a gyermek nem is érti miről van szó, miért követett volna el hibát. A hazugság ez esetben akár egy félreértésből is fakadhat.
- Teszteli a határokat a valóság és a fantázia között. Ismerve az óvodáskor életkori sajátosságait, láthatjuk, hogy a mágikus világkép milyen nagy mértékben jellemzi az egész gondolkodásmódját. Egy ovis kisgyerek sokszor önmaga sincs tisztában azzal mi a valóság és mi a képzelete szüleménye.
- A hazugsággal védi magát a tettei következményeitől. Ez egy nagyon gyakori oka a füllentésnek. Amikor szembesül a helytelen viselkedésével, megpróbálja azt elkendőzni vagy valamilyen módon kimagyarázni. Életkortól függ, mennyire tudja egyáltalán reálisan felmérni a tetteinek a következményeit.
- Fél az esetleges rá váró büntetéstől. A kisgyermekekben hamar kialakul a büntetéstől való félelem. Ez az ok még akkor is előfordulhat, ha valójában egyáltalán nem vagy csak kevés büntetést kap. Szubjektív kérdés az is, mit jelent számára és a szülei számára a büntetés. Ezért meglepő sokszor a gyermek reakciója, miszerint ő félt a büntetéstől, azért hazudott.
- Szégyelli a tetteit. A szégyenérzet 2-3 éves korban alakul ki és a gyermek énjére irányul. A bűntudattal ellentétben amikor szégyenkezik, akkor nem a viselkedése, hanem saját maga miatt teszi azt. Ilyenkor azt érzi, nem olyan mint amilyen szeretne lenni. Ezt az érzést leplezi a hazugsággal.
Hogyan kezeld az óvodás hazugságait?
Először is nyugodj meg és mérlegeld a fenti eshetőségeket! 🙂 Az ovisok nem notórius hazudozók és nem rosszindulatból vagy ártó szándékkal hazudnak. Az sem biztos, hogy tisztában van a füllentésével. A legtöbb esetben még csak hazugságnak sem nevezhető a füllentése.
Ne büntesd meg tehát érte! Ezzel inkább megerősíted a hazugságban, hiszen legközelebb már a büntetéstől fog félni… Végig kell gondolnod a fenti indokokat és azok mentén elindulni. Ha a fantáziálás, az életkorából fakadó mágikus gondolkodásmód következménye a füllentés, akkor nincs vele különösebb teendő.
Felesleges felnagyítani és ügyet csinálni egy olyan esetből, amikor a 3 éves gyerek váltig állítja, hogy a macija ette meg a csokit. Ettől nem kell kétségbeesni. Nem azért nem mond igazat mert otthon ezt látja és nem, nem lesz belőle notórius hazudozó.
Miért hazudnak a kamaszok?
Kamaszkorban általános probléma a hazudozás. Az esetek többségében 2 okból kifolyólag: az egyik, ha valamit nagyon szeretnének elérni a másik pedig, ha történt valami baj és azt kellene eltussolni. Összetettebb folyamat, amikor az egyik hazugságot a másikkal leplezik.
Ellentétben az óvodáskori „hazugságokkal” ebben a korban már sokkal inkább tudatában van a füllentésének és tudatosan használja azt manipulációra.
Kicsi vagy nagy hazugság?
Kamaszkorban beszélhetünk kisebb és nagyobb horderejű hazugságokról, füllentésekről. Bár elsőre nem úgy tűnhet, de kisebb horderejű dolog, ha egyszer-egyszer elhallgat egy rossz jegyet, vagy vesz valamit a zsebpénzéből és eltitkolja. Nagyobb hazugság pl. Az edzésről való rendszeres lógás, amikor fogalmad nincs hol töltötte azt az időt és miért nem járt edzeni.
Valójában mindkét esetet kétségbeejtő szülőként megélni, hiszen egy életkoron túl már nem tudsz rá úgy hatni, nem nevelheted.
Hogyan kezeld a kamasz hazugságait?
Ne kapkodj! Először is, gondold végig vajon mi vezethetett a hazugsághoz? Mennyire lehetett tényleg bajban a gyerek? Milyen más módon oldhatta volna meg a helyzetet? És te hogyan tudnál neki érdemben segíteni, hogy legközelebb elkerülhető legyen a hazudozás?
- A kétségbeesett büntetés és a tiltások ebben a korban már inkább a visszájára fordulnak. Minél inkább tiltassz valamit, annál jobban vágyik rá a gyerek!
- Keressetek egy nyugodt időpontot, amikor látszólag higgadtan és közösen meg lehet vele beszélni a történteket. Ha sikerül őszintén (nem támadóan) beszélgetni, sokkal együttműködőbb lesz és máris több kérdésedre választ kaphatsz
- Hatásos, ha tudsz saját példákat is felhozni az esetre. Ezek lehetnek a saját kamaszkori csínytevéseid, de a jelen élethelyzetedből is fakadhatnak. Elmondhatod neki, te hogyan kezeled azokat a helyzeteket, amikor őszintén ki kell állnod magadért, az érdekeidért.
- Ne papolj feleslegesen…fárasztó üres frázis egy kamasznak a szentbeszédet és a „nagy igazságokat” hallgatni. Úgysem érsz vele sokat! Meghallgatja és el is engedi.
- Gondold végig, ti otthon mennyire vagytok őszinték. Milyen mintát láthat a gyermek? Ebben a korban már sokkal inkább számít a hozott minta és bizony ha otthon sokszor látja a „kegyes hazugságokat”, beépíti azokat az eszköztárába.
Végezetül pedig gyermekpszichológusként fontos megemlítenem, hogy van a gyermekkori hazugságoknak egy patológiás (nem normális) mértéke. Ennek megállapítása mindig pszichológiai diagnosztika kérdése. Ha felmerül benned a gyanú, keress fel gyermekpszichológust!
