Néhány alapvetés, amikor a gyermekeddel való konfliktusról van szó:
- Mindig gondold végig, éppen milyen életszakaszban van és milyen sajátosságok jellemzőek erre a korra. A dacos viselkedés például felerősödik 2-3 éves korban és kamaszkorban is.
- Ha változást észlelsz a viselkedésében, akkor fontos kérdés, vajon történt-e vele valami, ami kiválthatta. Ez lehet egy rossz élmény, egy változás az élethelyzetben vagy valamilyen konfliktus is.
- Sokat segít, ha alaposan megfigyeled, mikor vannak konfliktusaitok és vajon van-e közös a kialakulásukban. (Pl. ha fáradt akkor dacosabb)
Ne várj senkitől tuti-tippeket, mindenkire érvényes nagy igazságokat! A megoldást a saját rendszeretekben nektek kell megtalálni!
Ebben a cikkben megosztom veled az alábbi 3 gyermekpszichológiai gondolkodási elvet, melyeket végiggondolva támpontokat kaphatsz a pozitív gyermekneveléshez.
A gyerekeknek fontos a kontroll érzése
Ha beavatod a gyereket egy szabály kialakításába, akkor sokkal könnyebben betartatható vele. Ezt az alapvetést számos helyzetben el lehet képzelni és úgy alakítani a kommunikációt, hogy érezhető legyen számára a kontroll.
Végig kell gondolni, milyen életkorban van és annak megfelelően lehetőséget adni a választásra. Például egy 4 éves gyerek azt eldöntheti, milyen színű sapkát akar felvenni, de azt már nem, hogy kell-e egyáltalán. De mindig csak olyat ajánlj fel, amit tényleg kiválaszthat! Idősebb gyerek dönthet arról is, milyen programon szeretne részt venni vagy este mikor feküdjön le. A választási lehetőségeket ti kínáljátok fel!
A gyerekeknek fontos az összetartozás érzése
Valahová tartozom, tehát vagyok. A gyerekeknek a családhoz való tartozás a létbiztonságot jelenti. Ő Kovács Pistike, Kovácsék fia. A Kovács család együtt szokott vacsorázni és szeretnek hétvégente pattogatott kukoricát nassolva családi mozidélutánt tartani. Ezek a családi szokások és a hétköznapi élet családi vonásai biztonságérzetet adnak a gyermeknek. Ha „családi kupaktanács” keretein belül beszéltek meg egy szabályt, az is sokkal könnyebben betartatható vele. Nálunk az a szokás, hogy szépen beszélünk egymással, mi nem bántjuk egymást, anya és apa sem bántja egymást. A későbbiekben is sokat jelent az, ha tudtok közösen tervezni, dönteni és szabályokat meghozni. Legyen szó tanulásról, programok szervezéséről vagy a napi rutinról. A hangsúly a kommunikáción van!
Később a valahová tartozás érzése nemcsak a családhoz, hanem a tágabb közösséghez való tartozást is jelenti majd. Legyen szó az osztályközösségről, az edzőcsapatról vagy a hazáról, mindegyik csoport hatással van a gyermek személyiségfejlődésére.
Szülői önismeret!
A gyermeknevelés a szülőknek is egy önismereti út. Ti szoktatok azon gondolkodni, vajon miért éppen az a viselkedése dühít a gyereknek a legjobban, amiről épp szó van? Benned milyen érzéseket vált ki, amikor hisztizik? Amikor te voltál kisgyerek és hisztiztél, akkor hogyan reagáltak rá a szüleid? Nem tudod? Kérdezd meg őket! Ezek mind fontos kérdések ahhoz, hogy jobban megértsd, hogyan illeszkedik a te személyiséged a gyermekedével. Biztosan vannak dolgok, amiben nagyon különböztük egymástól. Valamit te jobban megértessz és a szülőtársad kevésbé. Az is érdekes kérdés, hogy szülőként mennyire tudtok együttműködni a gyermeknevelésben? Hogyan érinti ez a párkapcsolatotokat.
A pozitív gyermekpszichológiai szemlélet egyik alapvetése a kifogásolt viselkedés körülményeinek a megértése, melynek része a családról való gondolkodás is.
Izgalmas út a gyermeknevelés, mindig minden életkorban tartogat kihívásokat! Egyet ne felejts! Soha ne akarj tökéletes szülő lenni…
A témában ajánlom nektek Jane Nelsen Pozitív fegyelmezés című könyvet. Egyéb nevelési kérdésekről pedig a blogon itt olvashatsz.
Ha úgy érzed elakadtál és szakember segítségét kéred, akkor nyugodtan keress meg. Magánrendelésemen szülőterápiát is folytatok. 🙂
