Ilyenkor karácsony idején többször felmerülő kérdés, vajon nem hazugság-e azt mondani a gyereknek, hogy az ajándékokat a Mikulás hozza? Mit fog gondolni akkor, ha kiderül az igazság? Hazugnak tartja majd a szüleit?
Felnőtt fejjel végiggondolva ez a kérdés teljesen jogos. Csakhogy itt most a gyermekek gondolkodásmódjával kell inkább gondolkozni. 2.5-3 éves kortól már jobban megértik és emlékeznek a Mikulásra a gyermekek, így mondhatjuk, hogy óvodáskortól kisiskoláskorig érinti leginkább őket a kérdés. Vajon hazugság egy ovisnak az ő mesevilágában a Mikulás alakja.
Abban az értelemben, ahogyan a hazugságot definiáljuk, biztosan nem. A hazugság szó mindig feltételez egy tudatos ártó szándékot, egy direkt megtévesztést. Erős kifejezés ez tehát a Mikulásra. Miért? Mert az óvodás korosztály gondolkodásmódjára egyébként is a mesevilág, a mágikus gondolkodás a jellemző. Ők tényleg hisznek a csodákban, a varázslatban. Ezért ha a család ezt a hagyományt szeretné tartani, akkor az illeszkedik a gyermeki képzeletvilágba.
Rossz lesz a gyereknek, ha nem a Mikulás hozza az ajándékot neki?
Nem. Az ünnepi szokások kialakítása mindig egy személyes családi feladat. Függ az adott család elképzeléseitől, vallási meggyőződésétől, gondolkodásmódjától. Ritka az, hogy egy család semmilyen módon nem ünnepel, nem alakít ki ünnepi szokásokat az év végével. Így ezekről bármilyen formában lehet a gyerekekkel beszélni. Számukra az a norma, ahogyan ők élnek. Ha kezdetektől nincs Mikulás és Jézuska, akkor ezt a gyerekek tudomásul veszik. Ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy beszélgessenek róla, más családokban és az óvodában, iskolában miért van?
Mi lesz, ha kiderül az igazság?
Előbb-utóbb kiderül. Sokszor már az oviban megtudják olyan társaiktól, akiknek nagyobb testvérei vannak. De jellemzően a gyerekek szeretnek hinni a mesében. Így nem biztos, hogy elárulják, ami a tudomásukra jutott.
Ha szeretnétek még az illúziót fenntartani és rákérdez a gyerek, akkor frappáns válasz azt mondani, hogy aki hisz benne, annak a Mikulás hozza az ajándékot. Így ő eldöntheti, mit szeretne.
Az esetek egy jó részében azonban nem is történik nyílt megbeszélés erről a kérdésről. A gyerek legkésőbb a kamaszkor elején rájön az igazságra, de ritka az, aki ezért szemrehányást tenne a szüleinek. A gyermeki izgalom, kíváncsiság és várakozás szép emlék marad. Még felnőttként is jó érzés visszaemlékezni rá, majd újraélni saját gyermekeinkkel.
Te emlékszel rá, miként tudtad meg, hogy a Mikulás és a Jézuska nem létezik? Mit éreztél utána? Írd meg kommentben.
