A közösségbe még nem járó kisgyermekek szüleitől rendszeresen érkezik a kérdés, vajon milyen hatással lesz gyermekük szocializációjára a járványhelyzet miatti izoláltság? Lehet-e azért visszahúzódóbb a gyermek, mert keveset találkoztak kortársakkal? Okozhat ez beilleszkedési nehézséget az ovi/bölcsikezdéskor?
Ezekre a kérdésekre nehéz egyértelműen választ adni, mert mindig figyelembe kell venni az alábbi tényezőket:
- A gyermek temperamentuma (könnyen kezelhető, nehezen kezelhető, lassan felmelegedő)
- A család nyitottsága vagy zárkózottsága? Mennyire ápolnak baráti kapcsolatokat a szülők? Nekik mennyi igényük van a társaságra?
- Mennyire élnek valóban zárkózottan? Pl. 2 éve home office-ban van az édesapa, tudnak-e az enyhítések óta rokonokkal, barátokkal találkozni?
Szocializáció csecsemőkorban
A fejlődéspszichológiai elméleti megközelítés úgy tartja, hogy csecsemőkorban (hozzávetőlegesen 1-1.5 éves korig) a baba számára az elsődleges szocializációs színtér a család. Ez azt jelenti, hogy a szülőkkel való kapcsolat, a kiszámíthatóság, a válaszkész nevelés az, ami a leginkább a pszichés fejlődését szolgálja.
Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen természetes, ha egyáltalán nem is találkozik más emberekkel, hiszen társas lények vagyunk. De a valódi közös játék tevékenysége a kortársakkal inkább óvodáskorra alakul ki. 3-4 éves kor előtt a gyermekek jellemzően inkább egymás mellett játszanak még. Ezeket a fejlődési tényeket azért érdemes tudni a karantén hatásait vizsgálva.
Hosszú távú hatásait még nem látjuk a bezártságnak…
De rövid távon a kisgyermekekre is hatással van, főképp
- A szülők szorongása miatt
- A távolságtartás természetessé válása miatt
- Illetve a közösségbe kerülés idején a beszoktatás nehézségei miatt
Hallgasd meg a videót arról, hogyan segítheted gyermeked szocializációját a bezártság idején.
