Ne gondold, hogy az a jó, ha kamaszkorú gyermeked soha nem lázad vagy a legjobb barátjaként kezel. A serdülőkori identitáskrízis egy megúszhatatlan változás a család életében. Akárcsak a dackorszak idején, itt is szélsőséges érzelmi állapotok uralhatják a családi életet, melyeknek egy jó része életkori sajátosság és magától csillapodik. Ebben a cikkben segítek neked végiggondolni, milyen esetekben figyelj oda, mert baj lehet…
Laufer elmélete alapján 9 olyan veszély-jelet tudunk megfigyelni, ami ha fennáll, el kell gondolkodni azon, szükséges-e segítséget kérni a kamasz számára.
- Többnyire a viselkedését kisgyermekkori megnyilvánulások, viselkedésformák jellemzik.
Ha egy 13+ éves kamasz többnyire csak babusgatással nyugtatható meg, indokolatlanul sokszor elsírja magát egy kudarcélmény hatására vagy megjelenésében, hanghordozásában egy 5-8 éves gyermek benyomását kelti, eszünkbe kell jusson a kérdés, vajon miért van szüksége még erre a viselkedésre. Lehet-e bármilyen gátja a felnövekedésnek? Milyen a családi dinamika? - Túlságosan rigid, felnőttes viselkedés jellemzi a kamaszt.
Emlékszem egy 16 éves fiúra, aki nagyon kimérten, magázódva, körülményesen fogalmazott az egész terápiás folyamat alatt, és a kölcsönös tegeződést is visszautasította. Megjelenését tekintve öltönyben és nyakkendőben, illetve csokornyakkendőben járt az iskolába és a terápiára is. Hosszú lenne itt leírni a teljes történetét, de ez a felvett felnőtt viselkedés részben az iskolai bántalmazás elleni szerep volt. - Társas kapcsolataiban szinte csak a tőle jóval kisebb gyerekekkel barátkozik.
Ezen a ponton fontos végignézni az összes kortárs kapcsolatát. Nem arról van szó ugyanis, hogy szívesen játszik a rokon kisgyerekekkel. Hanem általában nem tud kapcsolódni a vele egykorúakhoz. - A szülők a legfontosabb szereplők az életében.
A serdülőkori identitáskrízis egyik fő lényege, hogy a gyermek érdeklődési köre és a számára fontos viszonyítási pontok fokozatosan a külvilág, a kortárs kapcsolatok felé irányulnak. Ez többnyire egy szembe helyezkedés is a szülők felé, de nem minden esetben. - A különböző életeseményeket nem követi érzelmekkel.
Látszólag mintha közömbös lenne. Egy-egy szóval letudja, ha megkérdezik mit érzett akkor, amikor kicsúfolták vagy megnyert egy versenyt. Pozitív és negatív érzések megélésére egyaránt igaz ez az érzelemmentesség. - Mások viselkedését saját képzelete szerint értékeli.
Serdülőkorra a gyermekek már képesek az ún. nézőpontváltásra és a mentalizációra. Tehát el tudja képzelni, milyen érzelmeket él át a másik és bele tud helyezkedni az ő helyzetébe. Komoly intő jel az, ha az óvodásokra jellemző egocentrikus gondolkodásmód jellemzi még ebben a korban. - Problémás a jövőhöz való viszonya.
Ha megkérdezünk egy kamaszt, hogyan képzeli el a jövőjét, többnyire egészen kézzelfogható válaszokat kapunk. Természetesen nem elvárás, hogy 14 évesen pontosan tudja, milyen szakmában szeretne elhelyezkedni, de meg tud fogalmazni olyan felnőtt dolgokat, melyeknek van valóságalapja. Pl. szeretne családot, szeretne egy saját lakást, szeretne egyetemre járni stb. Ezzel ellentétben problémás az, ha semmilyen jövőképe nincs vagy nehezen megfogható, nem valóságalapú. Pl. Én leszek a világ vezetője vagy utazgatni fog, de arra már semmilyen válasza nincs, hogyan, milyen pénzből? - Életvezetését bénító gondolatok akadályozzák.
Ez a jelenség akár súlyos probléma jele is lehet, ha olyan bénító gondolatokról van szó mint egy fokozott kényszergondolat vagy patológiás szorongás. Pl. Nem mer iskolába menni, mert attól fél, hogy mindenki az ő nagy fenekét bámulja - Úgy érzi, hogy a cselekedeteit nem ő irányítja.
Attól fél, hogy meg fog bolondulni. „Szektásodik”, felső erőknek tulajdonít érzéseket, cselekedeteket.
Természetesen ezeket a pontokat mindig az adott gyermek környezetének, élethelyzetének, családi körülményeinek a függvényében lehet értelmezni. Amikor gyermekpszichológusként megkeres egy család, ez a kép rendszerint árnyalódik. A probléma súlyosságának eldöntésében fontosak ezek a szempontok.
Szeretném megjegyezni, hogyha az utolsó két pontot tapasztalod a gyermekednél, mindenképpen keress szakmai segítséget a számára, mielőtt tovább romlana a helyzet.
