3 pontban fogalmazta meg Bereczki Enikő generációkutató azt, hogy mire van szüksége a kamaszoknak a szülőktől. Nehogy azt gondoljátok, hogy a kamaszkor mindenképpen egy masszív lázadás és eltávolodás a szülőktől.
▪︎ Több tartalmasabb, mélyebb beszélgetésre
▪︎ Több minőségi, közös időre
▪︎ A családi ünnepek meghittségére
Ezeket a válaszokat a megkérdezett Z generációs fiatalok (13-26 év) adták az általa végzett kutatásban. Olyan triviálisan egyszerűnek, már-már közhelyesnek tűnhetnek, mégis mindig figyelmeztetni kell magunkat rá. Azért, mert a gyerek a vita hevében ránk csapja a szobája ajtaját, még szüksége van ránk. Igenis vissza kell menni egy idő után ha megnyugodott, ne adjátok fel!
Emlékezzetek vissza a dacos kisgyermekkorra, hiszen a kamaszkor is egy nagyon hasonló életszakasz. A gyermekkorból a felnőttkorba lépő fiatal ugyanolyan érzelmi hullámvasúton ül, mint a csecsemőkorból gyermekkorba lépő kisgyermek. Ugyanúgy szüksége van a szülőktől érzelmi megtartásra, elfogadásra és támogatásra.
Leendő kamaszok szüleihez is szóltunk ebben az élőben. Talán a legfontosabb üzenet az, hogy nekünk szülőknek ugyanúgy fejlődnünk kell szülői szerepünkben és fokozatosan inkább partnerként tekinteni a gyerekre, ami nem könnyű. Mire az ember igazán belejön a gyermeknevelésbe és szót ért a gyerekével (kisiskoláskor) máris nézőpontot kell váltania. Egy dolog azonban biztos: a kötődés nem múlik el köztünk. Bármennyire is nehéz ez az időszak, azért szeretjük egymást. 
És nem törvényszerű, hogy nehéz lesz!
