Azt gondolom, meg kell magunknak engedni szülőként, hogy vannak nehezebb időszakok az életünkben. Amikor mindenki nyűgös, be vagyunk zárva, beteg a család. Ez fárasztó és megterhelő lelkileg.
Mindig elgondolkodom, amikor egy szülő azt éli meg ebben a nehéz időszakban, hogy a türelmetlenségével, kimerültségével mindent elrontott. Rossz szülő, eljátszotta a gyermeke bizalmát, örökre traumát okozott neki… Az jut eszembe, vajon hányan és hányan vagyunk ugyanebben a cipőben, csak éppen sose beszélünk róla? Szégyen bevallani, tartunk a bírálatoktól. Legbelül azon stresszelünk, hogyan tudnánk az energiáink utolsó morzsáiból még valamennyit előkaparni.
Még mielőtt végleg elbizonytalanodsz saját magadban, jobb ha tudod, nem vagy egyedül! Mindenki más átél hasonló nehéz időszakokat, csak erről sokkal kevesebb szó esik.
Éppen ezért azt is gondolom, hogy ennek a kimerült állapotnak a kezelésében az első lépés a helyzet átkeretezése.
Mondjuk ki: ez most egy nehéz időszak. Beteg a gyerek, itthon van egy hete. Nyugodtan lazítsunk a megszokott nevelési elveken. Ha egy jól keretezett időszakban alkalmazzuk a kivételes szabályokat, azt a gyermeknek is sokkal könnyebb megérteni. Pl. Nézhet több mesét, amíg nem megy vissza az oviba. Vagy ha zűrös az este, ki lehet hagyni a fürdést egyszer-egyszer. Vagy betegen lehet anyával egy ágyban aludni.
Lehet, hogy később egy kicsit nehezebb lesz visszaállni a megszokott kerékvágásba, de ez ne legyen szempont, amikor a túlélésről van szó.
Ugyanígy érdemes a kereteken szülőként is lazítani. Kit érdekel a takarítás, amikor az összes gyerek betegen fekszik otthon?
Fontos, hogy ezeket az időszakokat önmagunkban is definiáljuk és ne támasszunk irreális elvárásokat magunkkal szemben.
A szülői kimerülésről találsz egy komplett kurzust A Magabiztos Szülők Klubjában. Nézd meg ide kattintva.
