Sok szülő azt gondolja, hogy a „jó szülőség” mércéje az, mennyire van minden áron türelme a gyerekéhez.
Mindegy mennyire sír, csapkod, kiabál, visszabeszél, a „jó szülő” azt elviseli. Nem emeli fel a hangját, hanem nyugodt, türelmes hozzáállással szépen megbeszéli a gyerekkel a problémát.
Csakhogy ez nem egy reális elvárás magunkkal szemben. Ugyanis emberi és szülői minőségünk része az is, amikor nehéz érzéseink vannak a gyerekünkkel kapcsolatban: csalódottak vagyunk, haragszunk rá, szomorúak vagyunk miatta.
Az elég jó szülőség sokkal inkább arról szól, miként tudjuk megérteni, mi zajlik a gyerekünk lelkében? Miért kiabál, sír és csapkod? Mi a motivációja? Mit szeretne elérni?
Állj meg egy pillanatra, amikor azt érzed, elfogyott a türelmed. Próbálj meg két lépést hátra lépni, és figyeld meg magatokat. Mit látsz? Mi történik? Hogy van a gyereked? Mit szeretne kifejezni ezzel a viselkedéssel?
Mert ha csak annyit érzékelsz, hogy a gyerek „hisztizik” (már ez a szó önmagában leírja a viselkedését) amire az a tanult válaszod, hogy bírd ki maximális türelemmel, addig csak egy helyben toporogsz. Holott ha felteszed magadnak a megfelelő kérdéseket, és megérted mi zajlik a gyereked lelkében, rögtön adni fogja magát a megoldás.
- Vajon mire lehet szüksége a gyerekednek, ha azért sír, mert már késő délután van és túlfáradt?
- Mit tegyél, ha azért csapkod a gyerek, mert most kezdte az ovit és így adja ki az egész napos feszültséget magából?
- Szerinted milyen érzelmi támogatásra lehet szüksége, amikor éppen sokadjára kiborult, mert te már megint csak a testvérére figyelsz?
Ugye mennyire más így a kérdés, mintha csak annyit kérdezel, hogyan legyél türelmes, amikor „hisztizik” a gyerek?
Ha szeretnél magabiztosan türelmesebb szülő lenni, és nemcsak magadra erőltetnéd a türelmet, akkor szeretettel ajánlom neked a nagyon gyakorlatias és igazán elérhető árú „Így legyél türelmesebb szülő!” kurzusom. (Itt a link)
